Változásra felkészülni

A pénzügyi krízis jelentős nyomokat hagyott maga után, melyeket egy részt a szabályozói oldalról kell kezelni, másrészt pedig nagy szerep jut a közvetítői szektornak az európai piacok újjáépítésben és az ügyfelek bizalmának visszaszerzésében – mondta el Nic de Maesschalck, a BIPAR (Európai Biztosításközvetítők Szövetsége) igazgatója.

Milyen a közvetítői szektor strukturáltsága Európában?

A hivatalos adatgyűjtési rendszerek csatornáinak kiépítése jelenleg folyamatban van. Az országos szövetségeinktől származó felmérésekből tudjuk, hogy az Európai Unióban a biztosításközvetítői szektor 3 nagyobb alszektorra bontható.
Az első csoportba tartozik néhány globális és multinacionális biztosításközvetítő, melyek nagyrészt nagy multinacionális és belföldi vállalatokat szolgálnak ki, és a szolgáltatások széles választékát nyújtják ezeknek az ügyfeleknek a számára, kiegészítve ezzel a hagyományos brókervállalatok kínálatát. Szintén ők szolgálják ki a kis- éz középvállalkozói (SME) ügyfelek piacának nagy részét.
A második szekciót alkotják a fontosabb belföldi közvetítők, melyek a nagy- és közepes vállalatokat szolgálják ki. Ügyfeleik között szerepel még néhány multinacionális cég országos leányvállalata és néhány kisvállalat. Ilyen közvetítők feltehetőleg az egész országban találhatók.
A harmadik nagy csoport a kis magánközvetítők, amelyek elsősorban az üzleti spektrum maradékára, illetve a lakossági biztosításközvetítésre fókuszálnak, és alkalomadtán nagyobb vállalatokat is kiszolgálnak a személyes kapcsolatrendszerük révén.

Milyen változások történtek az ellenőrzés és szabályozás terén a válság hatására?

A pénzügyi szolgáltató ágazat szabályozásának néhány változása, valamint a fogyasztók védelmének és bizalmának megerősítésére való törekvés valóban a válsághoz köthető. Ugyanakkor azonban a pénzügyi ágazat területén a legújabb szabályozási kezdemények már folyamatban voltak, mielőtt a válság elkezdődött. A krízis megtapasztalása kihat a szabályozási döntések jövőjére az egész pénzügyi szektorban. Ez olyan tény, amellyel együtt kell élnünk. Gyakorlati nyelvre lefordítva ez nagyobb fokú áttekinthetőséget jelent a pénzügyi szektor számára.

A válsághoz köthető, általunk figyelemmel követett előterjesztések közül az egyik egy új európai ellenőrző rendszer létrehozásáról szól, mely a Larosière-jelentés következménye. A mi nézőpontunkból a pénzügyi válság elleni fellépésben most minden eddiginél fontosabb, hogy a döntéshozók és politikusok ne feledkezzenek meg arról, hogy a biztosítás (és a biztosításközvetítés) nem azonos a bankszektorral. Hiszek benne, hogy időközben átment az üzenet, hogy a biztosítási szektor nem szerepelt a válság kitörésének okai között.

Más kulcsfontosságú előterjesztések, javaslatok, melyek a látókörünkben vannak pillanatnyilag, és a jövőt illetően is ott maradnak még legalább az elkövetkező 2-3 évben, a különféle európai szabályozás kérdéseihez kötődnek, mint például a Biztosításközvetítői Direktíva újragondolása, az ÁFA (VAT) pénzügyi szolgáltatóknál és biztosítóknál való kezelése szabályainak átdolgozása, valamint az úgynevezett PRIPs dosszié, mely új szabályokat vezet be a befektetési elemeket is tartalmazó életbiztosítások terjesztésében.

Michel Barnier, az új biztos is kijelentette az Európa Parlament meghallgatásán, hogy a fogyasztó védelme kiemelt prioritást élvez. Emellett az általa kezdeményezett reformokról beszélve azt mondta: „egyetlen piac, egyetlen pénzügyi játékos, egyetlen termék, egyetlen terület sem kerülheti el a lényegi szabályozást és a hathatós felügyeletet”.

A gazdasági válság gyakran túlszabályozásra ösztönöz. Mi a biztosításközvetítők álláspontja a szabályozottság és ellenőrzés mértékének növekedésével kapcsolatban?

A szabályozás tekintetében a BIPAR a sportszerű szabályozórendszert támogatja, mely elősegíti a versenyt, és lehetővé teszi a közvetítő számára, hogy megválassza saját üzleti stratégiáját és modelljét. Teljesen világos, hogy ez a szabályozás egyre magasabb színvonalú standardokat követel meg, ugyanakkor bízom abban, hogy országos tagszervezeteink nagyobb része képes lesz eleget tenni ezeknek a követelményeknek. Ily módon inkább a piac fejlődése határozza meg a közvetítők jövőjét, mint a szabályozás. 
A szektorunkra vonatkoztatva mindezt, a következő konkrét példát említeném: fontos, hogy a szabályalkotók felismerjék, különbséget kell tenni egyfelől hagyományos élet és nem-életbiztosítási, vagyis a tisztán kockázati termékek, illetve másfelől a befektetési elemet tartalmazó életbiztosítások között. Az esetleges túlszabályozás nemcsak a közvetítőkre, hanem a fogyasztókra és általában véve a gazdaságra is negatív hatással van.

Milyen változásokat várhatunk a Biztosításközvetítői Direktívában (IMD=Insurance Mediation Directive) ?

Nagyon korai lenne még bármit is mondani arról, hogy az Európai Bizottság milyen irányban indul el. De nézzünk végig néhány szempontot!

Az Európai Bizottság elismeri, hogy a (2002 decemberében elfogadott) Biztosításközvetítői Direktíva alapjában véve javított biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőink megítélésén és szakmaiságán. Egyetértünk velük abban is, hogy az IMD erősítette a fogyasztói jogokat a biztosítás egész folyamatát tekintve, és megteremtette az egységes piac alapjait az ügynökök és brókerek számára. Ezeket tekintve egyértelműen javulásról van szó. Másrészről azonban az IMD-nek a tagállamokban és az Európai Bizottságban való alkalmazása rávilágított gyenge pontjaira. 
Ezek a gyenge pontok inkább az országos szintű végrehajtás hibáiból erednek, mint magának a direktívának a hiányosságaiból. Az átdolgozott IMD-t IMD II-nek nevezték el. Az IMD I harmonizációs minimum szemlélete, az irányelvet készítők szerint túl sok eltérést eredményezett a tagállamokban az IMD-nek az országos törvényhozásban való értelmezését és alkalmazását illetően. Az említett gyenge pontok mellett egész sor olyan fejlemény van uniós és nemzetközi szinten, melyek szükségessé teszik az IMD modernizálását. A világ változik, és a szektornak ezt el kell fogadnia.
Néhány ilyen változás a válsághoz kapcsolható, illetve a fogyasztói biztonság megerősítésének igényéhez. A válság megtapasztalása kihat a szabályozási döntések jövőjére az egész pénzügyi szektorban. Ez olyan tény, amellyel együtt kell élnünk. Az IMD II nyilvánvalóan hatással lesz a közvetítők számára megkövetelt információk közvetítésére is. Figyelmeztetjük a közvetítőket, hogy tartsák szem előtt az alternatív terjesztési formák lehetőségeit is.

A PRIPs, amelyről korábban szóltam, behozott néhány MiFID elemet a biztosítás és biztosításközvetítés szabályozásának jövőjét érintő vitába. Ez különösen az olyan, befektetési elemet is tartalmazó életbiztosítási termékek terjesztési és értékesítési gyakorlatára lehet hatással, mint a unit-linked termékek. A szektor odafigyel arra, hogy a szabályalkotók megértsék, eltér egymástól a hagyományos élet- és nem-életbiztosítási termékek köre az egyik oldalon, és a befektetési elemet is tartalmazó termékeké a másikon.

Ami az oktatási követelményeket illeti, hiszek abban, hogy a következő IMD-ben a szakmai követelmények részletesebben szerepelnek majd. Éppen ezért a BIPAR minőségi követelményeket kidolgozó csoportja foglalkozik azzal a kérdéssel, milyen álláspontot kell elfogadnia a BIPAR-nak egy a biztosításközvetítők számára kidolgozott minőségi követelményrendszerrel kapcsolatban.

Ami az időzítést illeti, tudjuk, hogy az IMD kérdése előkelő helyen szerepel az Európai Bizottság listáján. Minden az ő kezükben van, de azt reméljük, 2011 elején előterjesztik javaslatukat. Elviekben ez országos szinten 2013-2014-es  implementációt és alkalmazást jelenthet.

Gondolja, hogy az IMD II-nek pozitív hatása lesz a FOS (Freedom of Services=szolgáltatások szabadsága) fejlődésére az egész Unióban?

Az IMD I lehetővé teszi a biztosításközvetítők számára, hogy az egész Európai Unióban piacra dobhassák szolgáltatásaikat a FOS, illetve a FOE (Freedom of Establishment= cégek szabadsága) elvének köszönhetően, egy a saját országban való regisztráció alapján.  Ez minden közvetítő számára biztosítja az IMD által megfogalmazott jogokat. Ezeket a jogokat egy egyszerű bejegyzési eljárás után lehet gyakorolni. Az IMD I nem szól a közvetítői tevékenység szabadságát kiváltó elemekről. Ezt orvosolni kell.

A viharos 2009-es év után mit várhatnak a biztosításközvetítők a 2010-estől?

Minden közvetítőnek jó üzletet és kevesebb gazdasági válságot kívánok. Ugyanakkor realistának kell maradnunk. Fel kell készülnünk arra, hogy Európára még gazdaságilag nehéz évek várnak. Mindnyájan tudjuk, hogy a közvetítők hatalmas értéket adnak hozzá a biztosítási folyamathoz, és az eljövendő hónapokban-években nemcsak folytatni kell a hozzáadott értékek közvetítését, hanem az eddiginél nyilvánvalóbban kell bemutatnunk és bizonyítanunk ezt az értéket. Biztos vagyok abban, hogy mindenfajta és mindenféle méretű biztosító számára akad hely. Személyes véleményem szerint kulcsfontosságúvá válik (mint ahogy már ma is annak nevezhető) a közvetítők számára, hogy az ügyfeleket és a szolgáltatást helyezzék a középpontba, és világosan megfogalmazott stratégiával rendelkezzenek. Az ügyfeleknek minden eddiginél jobban szükségük van a közvetítők szolgáltatásaira, és bizonyos vagyok abban, hogy fontos szerepet tölthetünk be a gazdasági felépülésben, valamint Európa további integrációjában.