A kockázat mellékhatásai

Egyre olcsóbbak a céges vagyonbiztosítási díjak, sokan mégis ezek lefaragásával, vagyis a kockáztatással akarnak spórolni.

Drámaian indult az idei karácsonyi szezon a salgótarjáni Lívia Csokoládé Kft.-nél. Október 15-ére virradóra porig égett az 1800 négyzetméter alapterületű üzem-, raktár- és irodaépület komplexum, amelyben egyebek között a teljes mikulás és karácsonyi csokoládékészlet is megsemmisült. Körülbelül 100 millió forint a keletkezett kár, de öröm az ürömben, hogy a cégnek volt biztosítása. Dombi András ügyvezető mégis elkeseredett, lapzártánkig ugyanis még előleget sem kaptak a majdani kártérítésből. ,,Ez tragédia! Hiába van biztosításunk, semmi sem történt a tűzeset óta" - panaszolja. A kárrendezés elhúzódása miatt nem tudta elkezdeni a helyreállítást, őriztetnie kell az üzem romjait, és ha nem indul el hamarosan újra a gyártással, piacot fog veszíteni. Kikerül a kereskedelmi láncokból, mint beszállító, és ezzel oda lesz 70 alkalmazottjának a kenyere. Ráadásul a bank felmondta a hitelét is, mert annak ingatlanfedezete megsemmisült.

Megtérülnek-e az évek során a biztosítási díjakra kifizetett milliók? - ez a kérdés mind gyakrabban merül fel a válságban egyre keményebben spóroló cégvezetőkben. ,,Inkább ne is térüljenek meg" - vélekedik Magyar József, a Hungerit Zrt. vezérigazgatója, mert az azt jelenti, elkerülte a céget a baj. Mégis, a szentesi baromfifeldolgozónál minden évben keletkezik kisebb-nagyobb kár. Számolni kell azzal az eshetőséggel is, hogy nagyobb tragédia is bekövetkezhet, ahogyan az ágazat egyik üzeme is porig égett, és nem volt biztosítva.

CSAK A KÖTELEZŐ

Az óvatos menedzser ezért a legtöbb vagyoni kockázatra köt is biztosítást egy számára bevált alkuszcégen keresztül, ráadásul az épületre nem a jelenlegi, hanem az újkori (azaz újraépíthetőségi) értéken.

A válság diktálta takarékosságban mégis egyre kevesebben követik a példáját. Deák György, a használt sütőolajat újrahasznosító Biofilter Zrt. vezérigazgatója, például csak a legszükségesebb biztosításokat fizeti. Hulladékfeldolgozóként a kárelhárításra van ugyan kötelező biztosítása, de mivel egyéb előírt kényszer nincs, úgy látja, más kockázatra most nem érdemes vagyonbiztosítást kötnie. A hazai vállalkozók közül sokan vélekednek hasonlóan, és a költségcsökkentést a biztosítási díjak lefaragásával kezdik. Jószerivel csak azokat a biztosításokat újítják meg, amelyekkel az előírások értelmében kötelező rendelkezniük.

Az autós márkakereskedések számára például az eredetiségvizsgálathoz és a hitelközvetítéshez is kötelezővé tették korábban a felelősségbiztosítást. Az orvosoknak a magánpraxishoz kell biztosítást kötniük, és természetesen a kórházakban is előírás a szakmai felelősségbiztosítás, ahogyan a hoteleket, irodákat takarító cégek számára is. Ugyanakkor a könyvelők, a szakiparosok, a villany-, gáz- és vízszerelők számára is több mint ajánlott lenne a kötésük. Már csak azért is, mert a megrendelők a nagyobb munkáknál, ja vítási, szerelési megbízásokhoz egyre gyakrabban határoznak meg bizonyos nagyságú kártérítési limitet. A közbeszerzési tendereken való induláshoz is feltétel, hogy felelősségbiztosítást mutasson fel a pályázó, mint ahogyan az EU-támogatással finanszírozott beruházásokhoz, projektekhez is ez szükséges.

,,Egyre nagyobb elvárás a kis- és mikrovállalkozó ügyfelektől, hogy azt az ajánlatot keressük meg nekik, amellyel ugyanakkora fedezetre a legkisebb a biztosítási díj" - tapasztalja Döge Ferenc, a CLB Kft. biztosítási alkuszcég vállalati üzletágvezetője. A biztosítók, illetve a közvetítő alkuszcégek versenye is gerjeszti a díjcsökkentést. Jellemző a Hungerit példája, amely a bevált alkuszcégén keresztül évente úgy újítja meg a több millió forintos biztosítási csomagját, hogy ehhez 6-8 cégtől kér ajánlatot. A vállalkozói vagyonbiztosításoknál ugyanis - a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kampányhoz hasonlóan - a cégek megversenyeztetik a biztosítókat és az alkuszoka t. Érdemes, mert 15-25 százalékkal kisebb díjakat is el tudnak érni ugyanakkora biztosítási fedezetnél.

KÉTÉLŰ FEGYVER

A verseny elszántságára jellemző, hogy már egy közepes méretű, százmilliós vagyonértékű üzletnél is több alkusz képvisel egy-egy biztosítót, és a saját jutaléka terhére is enged a díjból. A kisvállalkozók azonban ma már sajnos úgy is takarékoskodnak, hogy a valós vagyonérték helyett a gép vagy ingatlan tényleges bekerülési költségének csak a felét, negyedét veszik alapul, és arra kötnek biztosítást. ,,Kétélű fegyver ez, hiszen a havidíj így valóban kisebb lesz, de ha megtörténik a baj, a biztosító is arányosan csak a valós kár töredékét téríti" - figyelmeztet Kapitány György, a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) vagyonbiztosítási tagozatának elnöke. Ez az arányosan kisebb kártérítés pedig a cég további működését is ellehetetlenítheti. Számítani kell ugyanakkor arra is, hogy hónapokba, akár fél évbe is bel etelhet, amíg a tönkrement csarnokot, gépet helyreállítják, és addig nem termel az üzem, azaz nincs a cégnek bevétele. Ezt a problémát hivatott áthidalni az úgynevezett üzemszünet-biztosítás, ám ezt a kisvállalkozók zöme már nem köti meg, talán nem is tud a létezéséről.

A sokszínű kkv szektorban a vagyonbiztosítás legérzékenyebb pontja az, hogy nagyon sokféle a kockázat, ugyanakkor a piacon előre kidolgozott csomagok közül kell a vállalkozóknak választaniuk. Általában a biztosítási sajátosságokat nem is ismerő ügyvezetőnek kell eldöntenie, hogy cége számára melyik a legmegfelelőbb megoldás. Meg kell határoznia, hogy milyen kockázatokra milyen biztosítási értékeket érdemes választania, de ehhez nem áll a rendelkezésére a háttérben egy felkészült pénzügyi osztály. Jobb híján tehát rá van utalva az alkusz tanácsára, vagyis óriásira nő a biztosítási bróker szerepe abban, hogy ügyfeleit ne feltétlenül csak a legkisebb díjú biztosításra beszéljék rá, hanem valóban a számukr a legmegfelelőbbre.

OLCSÓ HÚSNAK

Tipikus eset például, hogy a vagyon értékét évente mindig korrigálni kell, ez azonban részben ütközhet a számviteli szabályokkal, amelyek szerint ilyenkor a nyilvántartott értéknél nagyobb összeget nem lehetne beállítani. Az így túlbiztosított vagyontárgy ugyanúgy rossz, mint az alulbiztosított, mert a biztosító arányosít a kártérítésnél, és a kisebb érték arányában fizet. Ilyen műhelytitkokról persze csak a tapasztalt ügyfelek tudnak, a többségnek a brókerében kell megbíznia.

Békési Zoltán, a Békési Pálinka Zrt. vezérigazgatója évente megversenyezteti az alkuszcégeket, mégis több mint egy évtizede kitart a régi biztosítója mellett. Csapdának tartja az olcsó biztosítókat, amelyeknél esetleg nincs elég kárszakértő vagy nem számíthat normális ütemű kárrendezésre és kártérítésre. ,,Pár tíz- vagy százezer forinttal mindig tudnánk kisebb díjú csomagot találni, de maradunk a réginél" - mondja . A szolgáltatás minőségének fontosságára figyelmeztet az alkusz, Döge Ferenc is, mert ezzel az ügyfelek keveset törődnek addig, amíg nincs káruk. Csak későn szembesülhetnek azzal, hogy a kisebb díjért általában gyengébb minőségű szolgáltatás jár.